A férjem egy igazi focista. Legalábbis gyereként biztosan így érezte magát, mert egészen pici gyerekkora óta focizik. Focizott a helyi ifi csapatban, majd később erősítette a felnőtt csapatot is, ma pedig amellett, hogy edzősködik a fiatalabb csapatokban, az öregfiúk csapatának oszlopos tagja és természetesen az edzéseket is ő tartja. Mondanom sem kell, hogy a legjobb hangulat és a legnagyobb csatározások mindig az ő meccseiken vannak, vakmerőek és nem félnek semmitől, isteni szerencse, hogy nagyobb sérülés nem nagyon szokott lenni, én legalábbis minden meccs, de lassan már edzés előtt is elmondok egy pár imát, hogy védve legyenek, mert már azért nem húsz évese, és nem igazán törődnek a korral a pályán. Mennek előre, és nem ismernek akadályt, de azért ilyen korban már a húzódások és ficamok, sérülések gyakoribbak és nehezebben is gyógyulnak.
Most mi feleségek kitaláltuk, hogy szeretnénk nekik egy teljesen egyedi pólót csináltatni az edzéshez. Mert hát ugye oda nem vehetik fel a mezt, mert az csak meccsre jár, de annyira jó lenne, ha egy egységes viselet lehetne rajtuk az edzések során is. Ki is találtuk, hogy milyen formában és milyen színnel, milyen pólóra kerüljenek rá a kis nevek és számok, de hát tényleg kézzel hímezzük ki? Kihull a hajunk mire azzal végzünk, ráadásul már akkor jó lenne mindenkinek csinálni kettőt, szóval közel negyven-ötven darab póló kellene.
Ekkor az egyik feleség csak olyan aranyosan bemondta a közös gondolkodó csendbe, hogy gépi hímzés, himezd.hu. Hát mondanom sem kell, hogy megállt a levegő, és már másnap intéztük a kis csapattal a pólók kialakítását és meg is rendeltük. Hamarosan megérkezik, remélem a fiúk örülni fognak neki, és meglepődnek majd.
